Mi az oka annak, hogy nem sikerült áttörést elérni, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásában? Hogy lehetne példát mutatni azoknak, akik erre lehetőséget kaptak?

Pár hónapja olvastam egy cikket, hogy milyen sok helyen foglakoztatnak a vendéglátás és a turizmus területén fogyatékkal élő embereket. Számomra természetesnek tűnne, hogy az ilyen helyeket szükséges, mi több kötelező lenne támogatni. Sajnos nincs olyan sok belőlük, hogy ez a piacot veszélyeztetné. Az is biztos, hogy barátaimmal oda járnék, ha lehetőségem adódik rá. Ha én lennék a bármelyik párt miniszterelnöke, biztos szerveznék legalább egy rendezvényt egy ilyen helyre.

 Pogi a kormánytagoknak

Persze még lehet fokozni a példamutatást. Mondjuk, a kormányzat egy fogyatékkal élőket foglalkoztató étterembe helyezheti ki a kormányülést. Biztos, hogy ott is finom lesz a pogácsa, s a pénz is jó helyre kerül. S mint tudjuk: az állam üzenetei – legyenek jók vagy éppen rosszak – mindig nagy súllyal esnek a latba. Nem hiszem, komoly konkurenciát jelentenének bárki számára. Nem hiszem, szégyent vallanánk, ezekkel az emberekkel.  Arról nem is beszélve, ilyen apró gesztusokkal mennyit lehetne segíteni egy ilyen vállalkozás működésében, a mai gazdasági helyzetben. Abban is biztos vagyok, hogy a költségvetést sem terhelné meg túlságosan, egy ilyen rendezvény. Az alkalmazottaknak is sokat jelente egy ilyen esemény, arról nem is beszélve, hogy így többet lehetne tenni egy ebéddel, a megváltozott munkaképességűek foglakoztatása terén. Talán nem biztos, hogy hangzatos programok, nagy konferenciák szükségesek, néha elégendő lenne azt a fajta emberi összetartást elővenni, ami az utóbbi években hiányzott. Abban is biztos vagyok, akár egy külföldi delegáció előtt sem kell szégyenkezni, egy ilyen fogadás miatt. Képzeljük el, hogy egy mozgássérült hostess irányítja a vendégeket, akiket egy siket pincér szolgál ki, azzal az étellel, amit egy értelmi fogyatékkal született szakács főzött meg.  Ebben a helyzetben úgy érezhetjük, nincs lehetetlen, miközben fura módon meg is feledkezhetünk a hallottakról, hogy a rend mögött milyen életutak, remények, motivációk állnak. Ez így is van jól, hiszen az a fő, hogy a vendég elégedett legyen.